Blog

Napjainkban a legelterjedtebb ékszerorchidea nemzetségek: Ludisia, Macodes, Dossinia, Anoectochilus, Aspidogyne, Goodyera és ezek keresztezései.

Nevüket színes, különleges levelükről kapták, mely magas díszítőértékkel bír. Emellett virágzatuk is szemnetgyönyörködtető látványt nyújt évente 1-2 alkalommal.

Igényeikben nagyon hasonlóak, mégis egyes fajták nehezebben, mások könnyebben akklimatizálódnak lakáskörülményekhez.

Ebben a blogban a fent felsorolt nemzetségeket igyekszünk bemutatni, részletezni a tartásukhoz szükséges feltételeket, kiegészítőket.

Kedvenc levéldísznövényeink egyikei a Rex begóniák, melyekről a legnagyobb jóindulattal sem mondhatjuk, hogy könnyen tartható szobanövények, ezért úgy gondoltuk legújabb blogunkban róluk gyűjtünk össze minden hasznos tudnivalót. Elképesztően sok változatuk elérhető kereskedelmi forgalomban, a szivárvány összes színében.

Ahhoz, hogy sokáig gyönyörködhessünk bennük, fontos megismernünk igényeiket és ezek alapján gondoznunk őket.

Az orchidea kiállításon való részvételünk alkalmából készítünk egy blogsorozatot, melyekben a legelterjedtebb orchidea nemzetségekről írunk röviden. Igyekszünk kifejteni a fontosabb tudnivalókat tartásukról.

A kosborfélék vagy orchideafélék (Orchidaceae) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe tartozó család.

A legnagyobb nemzetségek a Bulbophyllum (2000 faj), az Epidendrum (1500 faj), Dendrobium (1400 faj) és a Pleurothallis (1000 faj). A családba tartozik a vanília (Vanilla), a kosbor (Orchis) (típusnemzetség) és több termesztett növénynemzetség, mint a Phalaenopsis, a Cattleya és a Cymbidium.

Negyedik blogunkban a kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó Phalaenopsis nemzetséggel foglalkozunk. 

Az orchidea kiállításon való részvételünk alkalmából készítünk egy blogsorozatot, melyekben a legelterjedtebb orchidea nemzetségekről írunk röviden. Igyekszünk kifejteni a fontosabb tudnivalókat tartásukról.

A kosborfélék vagy orchideafélék (Orchidaceae) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe tartozó család.

A legnagyobb nemzetségek a Bulbophyllum (2000 faj), az Epidendrum (1500 faj), Dendrobium (1400 faj) és a Pleurothallis (1000 faj). A családba tartozik a vanília (Vanilla), a kosbor (Orchis) (típusnemzetség) és több termesztett növénynemzetség, mint a Phalaenopsis, a Cattleya és a Cymbidium.

Harmadik blogunkban a kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó Vanda nemzetséggel foglalkozunk. 

Az orchidea kiállításon való részvételünk alkalmából készítünk egy blogsorozatot, melyekben a legelterjedtebb orchidea nemzetségekről írunk részletesebben. Igyekszünk kifejteni a fontosabb tudnivalókat tartásukról.

A kosborfélék vagy orchideafélék (Orchidaceae) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe tartozó család.

A legnagyobb nemzetségek a Bulbophyllum (2000 faj), az Epidendrum (1500 faj), Dendrobium (1400 faj) és a Pleurothallis (1000 faj). A családba tartozik a vanília (Vanilla), a kosbor (Orchis) (típusnemzetség) és több termesztett növénynemzetség, mint a Phalaenopsis, a Cattleya és a Cymbidium.

Második blogunkban a kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó Cymbidium nemzetséggel foglalkozunk. 

Az orchidea kiállításon való részvételünk alkalmából készítünk egy blogsorozatot, melyekben a legelterjedtebb orchidea nemzetségekről írunk részletesebben. Igyekszünk kifejteni a fontosabb tudnivalókat tartásukról.

A kosborfélék vagy orchideafélék (Orchidaceae) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe tartozó család.

A legnagyobb nemzetségek a Bulbophyllum (2000 faj), az Epidendrum (1500 faj), Dendrobium (1400 faj) és a Pleurothallis (1000 faj). A családba tartozik a vanília (Vanilla), a kosbor (Orchis) (típusnemzetség) és több termesztett növénynemzetség, mint a Phalaenopsis, a Cattleya és a Cymbidium.

Első blogunkban a kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó Paphiopedilum nemzetséggel foglalkozunk. 

Hazánkban is egyre elterjedtebb, kedvelt szobanövénnyé vált a Ceropegia.

Kedves kis húsos, szív alakú, márványozott levelei egyedülálló különlegességé teszik.

Az Apocynaceae dogbane családba tartozik, amely bizonyos virágos növények családja; fákat, cserjéket, gyógynövényeket, szárszukkulenseket és szőlő-féléket foglal magába.

A Ceropegia a szárszukkulensek közé tartozik. (Apocynaceae alcsalád, azon belül Ceropegieae)

A szukkulensek húsos levelű vagy szárú növények, amelyek ezekben a levelekben vagy törzsben raktározzák a vizet. Nem húzható éles határvonal a a „szukkulens” és a „húsos levelű” szobanövények között, viszont számos igényében eltér pl. egy Ceropegia, egy Sansevieria-tól . Ezekre is kitérünk írásunkban.

Formai változatosságuk ellenére a szukkulensek igényei igen hasonlók. A Föld száraz területein alakultak ki (A Ceropegia Afrikában, Ázsia déli részén és Ausztráliában honos), és igényeikben is megőrizték környezetük ősi vonásait; a vizet jól áteresztő talajt, napfényt, friss levegőt, a növekedési szakaszban a vizet, a pihenés idején hideget és szárazságot igényelnek.

Bizonyára mindenki emlékszik a nagymama szekrényéről lefelé csüngő Epipremnum jellegzetes látványára. Hosszú évek óta a legkedveltebb kúszó szobanövények az Epipremnum aureum változatai, melyek az évek során alkalmazkodtak a lakáskörülményekhez és kiváló választásnak bizonyulnak, ha ilyen habitusú, kúszó növénnyel szeretnénk feldobni otthonunkat.

Számos mendemonda, hiedelem terjed tartásukról, szaporításukról, melyeket igyekszünk alátámasztani vagy épp megcáfolni legújabb blogbejegyzésünkben, melyet az Epipremnumoknak szentelünk.

Elterjedt, hogy rendkívül szívós, ellenálló növények, bírják, ha néha elfelejtjük megöntözni, vagy épp tápoldatozni, lakásunk sötétebb sarkaiban is vígan eléldegélnek.

Ebben van igazság, viszont nem mindegy, hogy egy gyönyörű egészséges növény vagy egy elvegetáló, fennmaradásért küzdő növény a lakásunk dísze.

A legáltalánosabb kérdés az újonnan beszerzett növényekkel kapcsolatos.

Amikor megvásárolunk egy növényt az az esetek többségében teljesen natúr, leginkább fehértőzegben, vagy kókuszrostban, jól begyökeresedve kerül hozzánk.

A termesztő üvegházakban ezeket a közegeket szabályozva átitatják a megfelelő mikro- és makro elemekkel ellátott tápanyag-koncentrátumokkal, így elérve a tökéletes fejlődést. Vízmegtartóképességük igen nagy, mivel -ha belegondolunk- egy üvegház belső hőmérséklete a tenyészidőszakban nagyon magas, ezért a növényeknek (főleg a gyökeresedés alatt állóknak) biztosítani kell a folyamatos és megfelelő vízellátást, amit ezekkel a termesztőközegekkel tudunk elérni.

Másfelől idő-és költséghatékonyabb is, mivel a jó vízmegtartóképességük miatt a termesztőknek elég 2-4 naponta öntözni, a növény- és földlabda méretétől függően. Nemutolsó sorban pedig a legolcsóbb termesztőközegek, amelyek -egyelőre- nagy mennyiségben beszerezhetőek.

Lakáskörülmények között viszont az üvegházakban alkalmazott öntözési módszerek és mennyiség nem megfelelő.

A mi feladatunk, hogy biztosítsuk a megfelelő körülményeket, hogy fenntartsuk növényeink üvegházból frissen kikerült állapotát, majd pedig elérjük, hogy továbbfejlődjenek.

Ebben segítünk nektek az alábbi blogbejegyzésben.

A Marantaceae családba négy, közeli rokonságban álló nemzetség tartozik: a Maranta, a Calathea, a Ctenanthe és a Stromanthe.

Közös jellegzetességük feltűnő levélzetük, a színes erezet vagy a majdnem fehértől a szinte feketéig változó színű levélfelszínen kirajzolódó, szembetűnő foltok. Jellemzően a levélfonák lilás színű.

A soron következő, egyben utolsó nemzetségünk a Stromanthe, ismertebb nevükön Dárdalevél, melynek néhány tagjai kedvelt levéldísznövényekké váltak napjainkra.

A Marantaceae családba négy, közeli rokonságban álló nemzetség tartozik: a Maranta, a Calathea, a Ctenanthe és a Stromanthe.

Közös jellegzetességük feltűnő levélzetük, a színes erezet vagy a majdnem fehértől a szinte feketéig változó színű levélfelszínen kirajzolódó, szembetűnő foltok. Jellemzően a levélfonák lilás színű.

A soron következő nemzetségünk a Ctenanthe, melynek néhány tagja kedvelt levéldísznövénnyé vált napjainkban.

Sokan tévesen, Marantaként említik őket, a valóságban bizonyos tulajdonságaikban/igényeikben eltérnek tőlük.

Tehát róluk írunk most részletesebben legújabb blogunkban, igyekszünk az alapvető tudnivalókat megosztani veletek.

A Marantaceae családba négy, közeli rokonságban álló nemzetség tartozik: a Maranta, a Calathea, a Ctenanthe és a Stromanthe.

Közös jellegzetességük feltűnő levélzetük, a színes erezet vagy a majdnem fehértől a szinte feketéig változó színű levélfelszínen kirajzolódó, szembetűnő foltok. Jellemzően a levélfonák lilás színű.

A soron következő nemzetségünk a Calathea, melynek tagjai napjainkban a legelterjedtebb levéldísznövények közé tartoznak, beszerzésük lényegesen egyszerűbb a korábbi évekhez képest, viszont tartásukról szintén kevés a magyar nyelvű, részletesebb szakirodalom.

Tehát róluk írunk most részletesebben legújabb blogunkban, igyekszünk az alapvető tudnivalókat megosztani veletek.

A Marantaceae családba négy, közeli rokonságban álló nemzetség tartozik: a Maranta, a Calathea, a Ctenanthe és a Stromanthe. Közös jellegzetességük feltűnő levélzetük, a színes erezet vagy a majdnem fehértől a szinte feketéig változó színű levélfelszínen kirajzolódó, szembetűnő foltok.

A nyílgyökérfélék családjába tartozó növények számos tekintetben azonos igényűek.

Növényeink szépségét, kondícióját, fejlődését minden esetben a cserepében található ültetőközeg minősége és összetétele nagyban befolyásolja.

Örök kérdés, hogy milyen közeget válasszunk számukra:

• Jó az általános virágföld is, vagy speciális kell?
• Mi a különbség a keverékek közt?
• Milyen közeget válasszunk?

Legújabb blogbejegyzésünkben igyekszünk körbejárni a témát. :)

Biztos, mindenki ismeri és vásárolt is már ilyen kis cserepes szobanövényt.
Varázsuk a kis méretben és az alacsonyabb árfekvésben rejlik és tudjuk, hogy örömöt tud okozni, ha olcsón jutunk hozzá egy-egy (akár ritka) növényhez.

Hazánkban igencsak elterjedt levéldísznövény a Monstera deliciosa, melyet sokan „könnyezőpálmaként” vagy egyszerű „filodendronként” ismernek. Jellegzetes nagyméretű lyukacsos, szeldelt, karéjos levelivel és hosszú léggyökereivel egy összetéveszthetetlen örök klasszikus.

Az elmúlt időszakban bővülni kezdett a Monstera-félék kereskedelemben kapható fajainak sora, így helyet kapnak kisebb méretű, más levélformával rendelkező, de hasonló igényekkel bíró növények is.

Mai blogunkban ezek megismertetésével foglalkozunk, illetve írunk tartásukról, fejlődésük szakaszairól.

Következő blogunkban bemutatjuk, hogyan is készítjük mohakaróinkat, és írunk saját tapasztalatainkról a kúszónövények karóra futtatatásáról, neveléséről.

A legtöbb ismert kúszónövény természetes élőhelyén talajtakaró, vagy fatörzseken, egyéb függőleges felszínen növekvő életmódot folytat. Ilyenek a Scindapsus, Monstera, Syngonium, Philodendron fajok.

Az általános lakásban függesztett, vagy lefelé csüngő kivitelben tartott formáik eltérnek a természetestől, viszont, ha reprodukáljuk a természetes környezetével közel megegyezőt, akkor láthatjuk, hogy száruk és leveleik másképp fejlődnek, felveszik ’igazi ’ formájukat.

Következő blogunk a Syngonium, azaz a Nyíllevél levélforma változásairól fog szólni.

Hazánkban igen elterjedt szobanövénynek számított régen is és manapság is, egy örök klasszikus. Napjainkban inkább a különlegesebbek, mint a ’Mottled Mojito’, ’Milk Confetti’,’Panda’, 'Freckles’, ’Three Kings’, Albo variegata vannak divatban, míg régebben inkább a ’Hungarian White vagy a ’White Butterfly’ verziók voltak.

Hazánkban is egyre elterjedtebbek és könnyen beszerezhetővé válnak az epifiton növények, viszont még mindig kevés segédanyag olvasható a tartásukról.

Ebben a bejegyzésben a gyakorlati tapasztalatainkat szeretnénk részletesebben megosztani veletek, a szarvasagancs páfrányokról.