A Marantaceae család 3. (Ctenanthe)

(kép forrása: google)

August Wilhelm Eichler német botanikus professzor nevéhez köthetőek az első feljegyzések a Ctenanthe nemzetség tagjairól. Eichler főleg a virágok kifejlődését kutatta, bizonyos szervek morfológiai értékének megállapításával foglalkozott, valamint számos növénycsalád és génusz szisztematikai helyét igyekezett helyesen kijelőlni.

Az ismertebb Ctenanthe fajok képekben:

Ctenante amagris

Ctenanta Burle-marxii

Ctenante setosa 'Grey star'

Ctenante lubbersiana 'Golden Mosaic'

Sűrű, osztatlan örökzöld leveleik, burkolt szárral komoly hasonlóságot mutatnak a Maranta félékhez.

Számottevő eltérés méretükben mutatkozik meg, hiszen egy kifejlett Ctenanthe 60-90 cm magasságot is elérhet, a Maranta legmagasabb pédányai maximum 35-40 cm magasságig növekszenek.

Míg a Maranta levelei  bársonyosak, szőrképletekkel ellátottak, a Ctenanthe levelei erősek, fényes sima felszínűek.

ELTERJEDÉSÜK

Közép- és Dél-Amerikában (főként Brazília) területén őshonosak, mint trópusi aljnövényzet.

TÁPANYAGIGÉNY

Tápanyagigényük aránylag magas, rendszeres tápoldatozás mellett fejlődnek igazán.

A kereskedelemben kapható, jobb minőségű, levéldísznövények számára kifejlesztett tápkoncentrátumok megfelelőek erre a célra.

FÉNY- ÉS PÁRAIGÉNYÜK

Természetes élőhelyük is arra utal, hogy ezek a növények kifejezetten párás és nyirkos környezetben szórt fényes- és félárnyékos helyen fejlődnek megfelelően, számukra ez a környezet optimális. Leveleik túl sötét helyen hajlamosak teljesen bezöldülni.

A legtöbb esetben a párahiány (száraz levegő, főleg a téli időszakban a lakásokban) okozza a levelek elbarnulását és leszáradását.

Megoldást jelenthet lakáskörülmények közt a közvetlen környezetükben elhelyezett párásító berendezés, leveleik lágyvízzel történő rendszeres permetezése, cserepük agyaggolyó-tálcára helyezése. Permetezésnél viszont figyeljünk, hogy a levelekre került víz valóban csak permet legyen, ne folyjon meg és az új (még ki nem nyílt) levelekbe ne kerüljön, mivel ez hamar gombásodáshoz és rothadáshoz vezethet.

Ha megoldott a párásítás, feltétlenül gondoskodjunk a megfelelő légmozgásról is. Ezt akár egy modern, de szolídabb ventillatorral vagy egy kinézetre egyszerűbb, de praktikus számítógép-ventillatorral is megoldhatjuk. Ezzel csak jót tehetünk növényeinknek.

ÜLTETŐKÖZEG

A trópusi dzsungel laza- és tápanyagban gazdag, nedvességtartó közegének reprodukálása lényeges a Ctenanthe közegének megválasztásakor.

Egy megfelelő összetételű ültető-közeg a Ctenanthe nemzetség számára:

• perlit
• fehér tőzeg
• kókuszchips
• apró vörösfenyő kéreg
• komposzt vagy tápgolyó

A lehető legfontosabb tényező itt is a keverék lazasága, amely biztosítja a gyökerek számára a megfelelő szellőzést.

Az általunk kevert trópusi talajlakók számára megfelelő ültetőközeg:

https://inplanted.hu/Inplanted-mix-talajlako-tropusi-novenyekhez

Mint a legtöbb levéldísznövényt, a termesztő üzemekben őket is natúr kókuszrostban vagy fehér tőzegben szaporítják, leginkább merisztéma szaporítással, vagy hajtásdugványozással, így átültetésük mindenképp indokolt a vásárlást követően.

A legjellemzőbb hiba, hogy benne maradnak ebben a natúr közegben, amit a gyökérzetük teljes mértékben átszőtt, a tápanyag pedig elfogyott, így nagyon hamar szemmel látható tüneteket produkálnak(levelek pöndörödése, elhalványult színe, elhalt hajtások).

Csakúgy, mint a Maranta nemzetség tagjainál, itt is figyelembe kell vennünk, az ültetőcserép megválasztásakor, hogy bizonyos alacsonyabb növésű Ctenanthe fajok sekélyen gyökeresedők,(pl.burle-marxii, amagris) ami azt jelenti, hogy leginkább a talaj felső rétegéből veszik fel a vizet és a szükséges tápanyagokat.

Emiatt célszerű, laposabb-szélesebb tálat választanunk számukra, hogy a szárak rá tudjanak feküdni a talaj felszínére és legyökeresedhessenek, hiszen természetes élőhelyükön is így élnek.

A magasabb növésű fajoknak (pl. setosa, lubbersiana), megfelelő a normál ültetőcserép.

Mivel folyamatosan oldalsarjakat növesztenek, ezért fontos, hogy átültetésnél legalább 2 mérettel nagyobb ültetőcserepet válasszunk. Ezután is ügyelnünk kell a rendszeres átültetésre, hogy az oldalsarjak ne "ragadjanak bent" a közegben.

KÜLÖNÖS TULAJDONSÁGUK

Megfigyelhető náluk is az a jelenség, hogy leveleik napközben laposan, szétállva fekszenek, éjszaka viszont felállnak, összecsukódnak, mint az imádkozó kezek.

Ennek feltételezhető okai, hogy a növény napközben így próbál nagyobb felületen fényhez jutni, amely elengedhetetlen a növényi asszimiláció müködéséhez; éjszaka viszont így védekezhet a külső környezeti hatásoktól, illetve az esetleges gombásodás elkerülése lehet a cél, melyet a levelek felszínén megálló víz okozna. Megfigyelhető még, hogy a túlzott, erős fény hatására leveleik szintén összecsukódnak, ezzel is védve magukat a megperzselődéstől.

Röviden: az egész folyamat a sötétedés hatására zajlik le. Hátterében a pulvinus áll, mely minden egyes levélben megtalálható, gyakorlatilag egy sejttöbblet. Az itt található sejtek vagy megduzzadnak vagy összehúzódnak attól függően, hogy mennyi folyadék van bennük. Mindez méretváltozással (ez pedig nyomásváltozással/turgornyomás/) is jár, ami a levelek lassú mozgását eredményezi.

VIRÁGZÁS

 A Ctenathe lakáskörülmények közt nagyon ritkán virágzik, virágai jelentéktelenek, apró zöldesfehér színben szárakon sorakozva jelennek meg.

ÖNTÖZÉS- OPTIMÁLIS HŐMÉRSÉKLET

Öntözésüknél kerüljük a pangó vizet, inkább a gyakori, de kevesebb mennyiségű, lehetőleg lágy vizet részesítsük előnyben. Kifejezetten érzékeny a csapvízben található ásványi anyagokra, például a klórra és a fluoridra.

A legoptimálisabb, ha közegük mindig nyirkos.

Melegházi növények így az optimális hőmérséklet számukra 18-30 ^oC.

Tartásuk alapvetően lényegesen egyszerűbb a Marantacea család többi nemzetségéhez viszonyítva, így kezdő dísznövénytartókak is ajánljuk.

Reméljük sok hasznos információt megtudtatok a Ctenathe-nemzetségről ebben a blogbejegyzésben.

A sorozat lezáró részében a Stromathe-félékről írunk.