A Marantaceae család 2. (Calathea)
A Marantaceae családba négy, közeli rokonságban álló nemzetség tartozik: a Maranta, a Calathea, a Ctenanthe és a Stromanthe.
Közös jellegzetességük feltűnő levélzetük, a színes erezet vagy a majdnem fehértől a szinte feketéig változó színű levélfelszínen kirajzolódó, szembetűnő foltok. Jellemzően a levélfonák lilás színű.
A soron következő nemzetségünk a Calathea, melynek tagjai napjainkban a legelterjedtebb levéldísznövények közé tartoznak, beszerzésük lényegesen egyszerűbb a korábbi évekhez képest, viszont tartásukról szintén kevés a magyar nyelvű, részletesebb szakirodalom.
Tehát róluk írunk most részletesebben legújabb blogunkban, igyekszünk az alapvető tudnivalókat megosztani veletek.
- A Calathea nemzetség szinonimája a Goeppertia.
Először Nees von Esenbeck német botanikus, orvos, zoológus és természetfilozófus írt feljegyzéseket róluk 1831-ben.
(kép forrása: google)
Néhány saját fényképpel mutatnánk be az ismertebb és kevésbé ismert fajokat, változatokat, hibrideket:
Calathea roseopicta 'Medallion'
Calathea roseopicta 'Angela'
Calathea roseopicta 'Flamestar'
Calathea roseopicta 'Rosy'
Calathea roseopicta 'Dottie'
Calathea roseopicta 'Illustris'
Calathea roseopicta 'Jungle Rose'
Calathea makoyana
Calathea zebrina
Calathea warscewiczii
Calathea lancifolia
Calathea crocata
Calathea ornata
Calathea 'Maui Queen'
Calathea rufibarba
Calathea orbifolia
Calathea albertii
Calathea picturata 'Argentea'
Goeppertia lietzei ‘Fusion White’ Calathea ‘White Fusion’
Goeppertia lietzei 'Yellow Fusion'
Calathea concinna 'Freddie'
Calathea musaica 'Network'
Calathea concinna 'Compact star'
Calathea argyraea
Calathea vittata
Calathea roseopicta 'Marion' és Calathea roseopicta 'Cora'
Calathea leopardina
Calathea 'White star'
Calathea albertii & louisae hibrid
ELTERJEDÉSÜK
Közép- és Dél-Amerika trópusi esőerdeiben élnek, mint aljnövényzet.
Itt rendkívül nedves és párás, félárnyékos környezetben fejődnek, a megszokott kereskedelmi forgalomban lévő méretüknél (45-50 cm) jóval nagyobbá (80-150 cm).
PÁRAIGÉNYÜK
Tartásuk szobanövényként inkább haladó kategória, mivel rendkívül magas páraigényük kielégítése mellett őrzik csak meg az üvegházból kikerült formájukat, mindezt rengeteg odafigyelés mellett.
A legtöbb esetben a párahiány (száraz levegő, főleg a téli időszakban a lakásokban) okozza a levelek elbarnulását és leszáradását.
Megoldást jelenthet lakáskörülmények közt a közvetlen környezetükben elhelyezett párásító berendezés, leveleik lágyvízzel történő rendszeres permetezése, cserepük agyaggolyó-tálcára helyezése. Permetezésnél viszont figyeljünk, hogy a levelekre került víz valóban csak permet legyen, ne folyjon meg és az új (még ki nem nyílt) levelekbe ne kerüljön, mivel ez hamar gombásodáshoz és rothadáshoz vezethet.
Ha megoldott a párásítás, feltétlenül gondoskodjunk a megfelelő légmozgásról is. Ezt akár egy modern, de szolídabb ventillatorral vagy egy kinézetre egyszerűbb, de praktikus számítógép-ventillatorral is megoldhatjuk. Ezzel csak jót tehetünk növényeinknek.
-párahiány miatt beszáradt levélszél-
A fehér-sárgás levelű változatoknál, a klorofill és xantofill részleges vagy teljes hiánya miatt előfordul a levelek elhalása, ami egy természetes jelenség. Ezeket a növényeket érdemes világosabb helyen tartani, viszont a tűző naptól annál inkább óvni.
FÉNY- ÉS TÁPANYAGIGÉNYÜK
A közvetlen fénytől óvni kell őket, ennek ellenére tökéletes mintázatuk csak a megfelelő mennyiségű fény biztosítása mellett érhető el. Kiválóan alkalmasak félárnyékos szobákba, akár ablaktól távolabb is.
Tápanyagigényük aránylag magas, rendszeres tápoldatozás mellett fejlődnek igazán szépen.
A kereskedelemben kapható, jobb minőségű levéldísznövények számára kifejlesztett tápkoncentrátumok megfelelőek erre a célra.
Figyelembe kell vennünk, hogy az ültetőközegüknek reprodukálnia kell a trópusi dzsungel laza- és tápanyagban gazdag, nedvességtartó képességeit.
Egy megfelelő összetételű ültető-közeg a Calathea nemzetség számára:
- perlit
- fehér tőzeg
- kókuszchips
- apró vörösfenyő kéreg
- komposzt vagy tápgolyó
A lehető legfontosabb tényező itt is a keverék lazasága, amely biztosítja a gyökerek számára a megfelelő szellőzést.
Az általunk kevert trópusi talajlakók számára megfelelő ültetőközeg:
https://inplanted.hu/Inplanted-mix-talajlako-tropusi-novenyekhez
Mint a legtöbb levéldísznövényt, a termesztőüzemekben őket is natúr kókuszrostban vagy fehér tőzegben termesztik, leginkább merisztéma szaporítással, így átültetésük mindenképp indokolt a vásárlást követően.
A legjellemzőbb hiba, hogy benne maradnak ebben a natúr közegben, amit a gyökérzetük teljes mértékben átszőtt, a tápanyag pedig elfogyott, így nagyon hamar szemmel látható tüneteket produkálnak.
A levelek pöndörödése, fakó elhalványult szine, elhalt hajtások, mind azt jelzik, hogy növényünk mihamarabbi átültetést igényel.
A vásárlást követően 1-1,5 hét múlva, az aklimatizálódást követően, mindenképp ültessük át őket megfelelő közegbe. Mivel folyamatosan oldalsarjakat növesztenek, ezért fontos, hogy átültetésnél legalább 2 mérettel nagyobb ültetőcserepet válasszunk. Ezután is ügyelnünk kell a rendszeres átültetésre, hogy az oldalsarjak ne "ragadjanak bent" a közegben.
KÜLÖNÖS TULAJDONSÁGUK
Megfigyelhető náluk is az a jelenség, hogy leveleik napközben laposan, szétállva fekszenek, éjszaka viszont felállnak, összecsukódnak, mint az imádkozó kezek.
Ennek feltételezhető okai, hogy a növény napközben így próbál nagyobb felületen fényhez jutni, amely elengedhetetlen a növényi asszimiláció müködéséhez; éjszaka viszont így védekezhet a külső környezeti hatásoktól, illetve az esetleges gombásodás elkerülése lehet a cél, melyet a levelek felszínén megálló víz okozna. Megfigyelhető még, hogy a túlzott, erős fény hatására leveleik szintén összecsukódnak, ezzel is védve magukat a megperzselődéstől.
Röviden: az egész folyamat a sötétedés hatására zajlik le. Hátterében a pulvinus áll, mely minden egyes levélben megtalálható, gyakorlatilag egy sejttöbblet. Az itt található sejtek vagy megduzzadnak vagy összehúzódnak attól függően, hogy mennyi folyadék van bennük. Mindez méretváltozással (ez pedig nyomásváltozással/turgornyomás/) is jár, ami a levelek lassú mozgását eredményezi.
VIRÁGZÁS
A tenyészidőszakban a legtöbb faj virágzik, zöld-sárga és fehér színben.
A virágok aszimmetrikus szerkezetűek, három szirom és három szabad csészelevél.
ÖNTÖZÉS- OPTIMÁLIS HŐMÉRSÉKLET
Öntözésüknél kerüljük a pangó vizet, inkább a gyakori, de kevesebb mennyiségű, lehetőleg lágy vizet részesítsük előnyben. Kifejezetten érzékenyek a csapvízben található ásványi anyagokra, például a klórra és a fluoridra.
A legoptimálisabb, ha közegük mindig nyirkos.
-leveleik hamar bepöndörödnek, ha kevés számukra a víz-
Melegházi növények így az optimális hőmérséklet számukra a 18-30 oC.
KÁRTEVŐK
(kép forrása: google)
Ügyeljünk arra, hogy leggyakoribb kártevőjük a takácsatka!
Első sorban a levelek fonákján pókhálóhoz hasonló szövedéket képeznek, abban élnek, majd a levelek szívogatása miatt először apró halvány foltok jelennek meg, később a levelek elsárgulása és teljes elszáradása megfigyelhető.
-jól megfigyelhetők a kártevők és a pókháló-szerű képletek a levél fonákján-
A teljes megfertőződést csak abban az esetben tudjuk elkerülni, ha a vásárlást követően karanténozzuk és rendszeresen atkaölő permetezést hajtunk végre a növényeken, a magas párát pedig folyamatosan biztosítjuk.
Ha mégis megjelennek, a permetszerek használata mellett, gyéríthetjük az atkákat, ha csak vízzel spricceljük a levelek hátoldalát naponta többször is.
Kiváló szoliter növények, de kizárólag olyan növényrajongók számára ajánlott a tartásuk, akik biztosítani tudják számukra a megfelelő körülményeket!
Reméljük sok hasznos információt megtudtatok a Calathea-nemzetségről ebben a blogbejegyzésben.
A folytatásban a Ctenanthe-félékről írunk.