A Monstera-félék tartása, fejlődési szakaszai
Hazánkban igencsak elterjedt levéldísznövény a Monstera deliciosa, melyet sokan „könnyezőpálmaként” vagy egyszerű „filodendronként” ismernek. Jellegzetes nagyméretű lyukacsos, szeldelt, karéjos levelivel és hosszú léggyökereivel egy összetéveszthetetlen örök klasszikus.
Az elmúlt időszakban bővülni kezdett a Monstera-félék kereskedelemben kapható fajainak sora, így helyet kapnak kisebb méretű, más levélformával rendelkező, de hasonló igényekkel bíró növények is.
Mai blogunkban ezek megismertetésével foglalkozunk, illetve írunk tartásukról, fejlődésük szakaszairól.
A legtöbb Monstera juvenális kori levele eltér a kifejlett formájától. A lyukacsos vagy szeldelt levelű változatok fiatal korban ép szélűek, szív alakúak, a változás csak a fejlődés előrehaladtával következik be.
Monstera deliciosa fejlődése
Juvenális korban lévő Monstera deliciosa levél
Fejlettebb levél, már megjelent a szeldeltség
Szeldelt, de még nem lyukacsos levél
Kifejlett levélforma
Lyukacsos levelű változatok
Monstera adansonni sp.Laniata juvenális levele
Monstera adansonni sp.Laniata kifejlett levele
Monstera dubia
Ez a faj sok tekintetben különcnek mondható. Fiatal levelei inkább hasonlítanak egy Scindapsus pictuséhoz, mintsem Monsterához, idősebb korában viszont neki is szeldeltté és lyukacsossá válnak.
Leginkább deszkára, vagy valamilyen sík felületre futtatják, melyre levelei tökéletesen rásimulnak, alattuk pedig apró tapadókorongos gyökereivel kapaszkodik.
A felületet tartsuk nedvesen és lássuk el tápanyaggal.
Tartásuk
A Monstera deliciosa fejlődése annyiban tér el társaiétól, hogyha megfelelő méretű cserépben tartjuk, akkor a levelek mohakaró nélkül is elérik végleges méretüket. A természetben egy bizonyos fejlettség elérése után a növény szinte epifita életmódra vált és kapcsolata megszűnik a talajjal.
A kisebb méretű fajokhoz viszont mindenképp szükségünk lesz moha- vagy kókuszkaróra, mivel természetes körülmények között fákra, magasabb növényekre kúsznak fel, ahol léggyökereikkel vizet és tápanyagot vesznek fel, amely jelentősen hozzájárul a gigantikus levelek kialakulásához.
Tarthatjuk őket ámpolnanövényként is, viszont ebben az esetben a levelek közti szártagok hosszabbak lesznek, méretük kisebb és kevésbé fejlett.
A Monstera-fajok tápanyagigényesnek mondhatók, emiatt rendszeresen biztosítanunk kell számukra a makro-és mikroelemek utánpótlását. Tápoldat választásakor mindenképp figyeljünk a magas nitrogén és kálium tartalomra, mivel a növénynek nagy leveleket kell kinevelnie, mindezt „magasan” a föld felett. Noha viszonylag könnyen tarthatók, igazán szép és egészséges növényeket csak akkor nevelhetünk, ha a tápoldatozás rendszeres és széleskörű. Emiatt figyeljünk például a magnézium vagy a vas pótlására. Időnként érdemes keserűsóval beöntözni talaját és leveleit permetezni, hogy rásegítsünk a nagyobb levelek megfelelő klorofill-termelésére.
Az aktív hónapokban (május-szeptember) gondoskodjunk a rendszeres öntözésről, míg a pihenési időszakban ezt mértékkel tegyük, mivel ilyenkor a növény anyagcsere-folyamatai visszaesnek. Sajnos ezen időszak alatt a legkönnyebb túllocsolni őket. Általános hiba, hogy a legtöbben naptárforma szerint öntöznek (pl.: minden vasárnap). A növények viszont nem gépek, emiatt nem egyenlő a vízfelvételük sem. Függ a hőmérséklettől, a páratartalomtól, a közeg összetételétől, illetve a gyökérzet és a cserép méretétől. A hidegebb hónapokban ezért tartsuk inkább szárazon, mintsem nyirkosan a közeget. Többféle módszer is létezik a nedvességtartalom megállapítására. Mi a közvetlen (kezünkkel ellenőrizzük a föld alsóbb rétegét) és a súly alapján való vizsgálatot részesítjük előnyben. Pár alkalom után már könnyen meg tudjuk állapítani a cserép megemelésével, hogy szükséges-e öntözni.
Mivel Dél-, és Közép-Amerika trópusi mocsaras vidékein élnek legtöbbjüknek emiatt magas páratartalomra van szüksége, melyet rendszeres permetezéssel, levelei spriccelésével, cserepének agyaggolyó-ágyra helyezésével oldhatunk meg.
Fényes-, de tűző naptól védett hely a legmegfelelőbb számukra, mivel leveleik könnyen megégnek a közvetlen napfénytől.
Ültetőközegnek kéreggel, perlittel és tőzeggel lazított keveréket használjunk, melyhez minimális kókuszrostot és faszenet is adjunk.
A kifejlett Monstera virágozhat is, de ez inkább üvegházi-vagy növényházi körülmények között fordulhat elő. Fellevéllel védett torzsavirágzata sárgás-krémfehér színű.
Szaporításuk
A legegyszerűbb módja a szaporításuknak a hajtás-, és szárdugványozás.
A levágott szárrészen található léggyökér fejlettségétől függ a gyökereztetés módja.
Fejlettebb gyökerek esetében elegendő nedves perlitbe, vagy Sphagnum mohában helyezni a vágatot, fejletlenebb gyökérzetnél inkább kezdetben vízben gyökereztessük.
A begyökeresedett dugványok közegét ültetés után tartsuk mindig nedvesen, de a pangó vizet kerüljük.
A leírásunkban szereplő információk saját tapasztalatainkon alapszanak, ettől eltérő tartás- és szaporítási módok is megfelelőek lehetnek!
Reméljük ezzel a blogbejegyzéssel közelebb kerültetek a Monstera-fajokhoz és kedvet kaptatok valamelyikük tartásához otthonotokban.
Kísérjétek figyelemmel az Inplanted weboldalát, kövess minket Instagram és Facebook oldalainkon, hogy értesülj legújabb növényeinkről, BLOG bejegyzéseinkről, termékeinkről!
Jó ültetést mindenkinek!
Inplanted