Vandák

A Vanda-fajok előfordulási területe India, Nepál, Bhután, Mianmar, Thaiföld, Indokína, Dél-Kína, Tajvan, Japán, a Koreai-félsziget, a Fülöp-szigeteken, Indonézia, Új-Guinea, Észak-Ausztrália és a Salamon-szigetek. Sok faj elterjedése, csak egy-egy szigetre korlátozódik.

A Vanda-félékhez soroljuk a Vandát, Ascocendát, Ascocentrumot, Aeridest, Renantherat, Rhynchostylist, Arandat, Mokarat, Neofinetiat és hibridjeiket. Blogunkban a kereskedelemben elterjedt, általános hibridekkel foglalkozunk.

Nevüket egy Fülöp-szigeteki meséből kapták, a történet szerint az orchidea virágai egy isteni királynő könnyéből származnak, aki a háborúban meghalt férjét gyászolta.

A fajok nagy része fán élő életmódot folytat, erős hosszú léggyökereket fejlesztenek, melyekkel fel tudják venni a szükséges tápanyagokat és vizet. Folyamatosan oldalsarjakat fejlesztenek, s ezáltal egy igen mutatós telep jön létre, amit sajnos lakáskörülmények között nem (mindig) tapasztalhatunk meg.

A Vanda orchidea (monopodiális) – a száruk nem ágazik el, egy csúcsa van, amelyből a gyökerek, levelek és a virágok hajtanak. A növény hosszirányban csak egy tőből nő, és több méter magas/hosszú is lehet.

Természetvédelmi státusza

A természetes állomány oly mértékben megritkult a nagymértékű begyűjtés miatt, hogy a Vandára a legszigorúbb szabályozások vonatkoznak a Washingtoni egyezményben (CITES).

Napjainkban kizárólag Tajvani és Thaiföldi nemesítők által termesztett változatok kaphatók/tarthatók.

Tartásuk:

A legoptimálisabb, -megfelelő páratartalom, légmozgás és hőmérséklet biztosítása mellett- ha a Vandát függesztve tartjuk, így a gyökereik szabadon növekedhetnek, a gáz-anyagcsere folyamatok zavartalanul zajlódhatnak, illetve így a gombás megbetegedések könnyebben elkerülhetők.

Gyakori árusítási forma az üvegbe helyezett Vanda orchidea. Ez egyszeri ajándéknak impozáns, ám hosszútávon a növény életben tartása szempontjából nem megfelelő! A légmozgás nem biztosított, a gyökerek rothadásnak indulnak, levelein gombás megbetegedések jelentkezhetnek, a növény pedig rövidesen elpusztul. Ráadásul a mellékelt gondozási tanácsokat követve, növényünktől hamar elbúcsúzhatunk, mivel a leveleit nem érheti víz (TILOS FÉLIG FELENGEDNI VÍZZEL AZ ÜVEGET, CSAK A GYÖKEREK LEHETNEK VÍZBEN MAX. 1 ÓRA HOSSZÁG NAPI 2X).

Az ilyen orchideát vegyük ki az üvegből és inkább függesztve tartsuk a leírtak szerint.

Ha midenképp üvegben/hidrokultúrában szeretnénk tartani, válasszunk egy alacsony, de szélesebb és nehezebb üveget, amibe csak a növény gyökereit helyezzük (a töve a víz/agyaggolyó felett kell, hogy legyen!) Ekkor viszont gondoskodnunk kell a növény megfelelő rögzítéséről.

Kisebb méretű Vandák tartására alkalmas lehet léckosár, vízinövénykosár, esetleg lyukacsos, átlátszó műanyagcserép is.

A lényeg, hogy a közeg megfelelően szellős legyen, a gyökereket érje fény, hogy végbemehessen a fotószintézis.

Válasszunk nagyméretű fenyőkérget közegnek, melyhez sphagnum mohát és faszenet keverhetünk a jobb nedvességmegtartás, illetve a baktérium elszaporodás-gátló hatásuk céljából. (Át/beültetés előtt a fenyőkérget áztassuk pár percig vízben!)

Fennáll annak a veszélye, hogy az utólag beültetett Vanda szabad levegőn nőtt gyökerei közegbe kerülve elhalnak.

Hőmérsékletigényük:

Melegházi növények: 18-30 fok, átlagosan 25-30 fokon fejlődnek a legintenzívebben

A téli időszakban 18-22 ^oC az optimális számukra.

A Vandák kifejezetten melegkedvelő növények, 18 ^oC-nál alacsonyabb hőmérsékleten tartósan károsodhatnak, bimbóik lehullhatnak, kezdődő virágszáruk elhal.

Fényigényük:

Kifejezetten erős fényt igényelnek, a téli időszakban szükséges a pótmegvilágítás számukra (30000-50000 lux).

Lakásban való tartás esetén érdemes közvetlenül az ablakba akasztani. Ha fűtőtest van alatta, helyezzünk rá egy vizes törülközőt vagy agyaggolyótálcát, melyet folyamatosan nedvesen tartunk.

Nyáron a szabadban is tarthatók, de kerüljük a közvetlen napfényt, mert leveleik megéghetnek.

Páraigényük, öntözésük:

Páraigényük rendkívül magas, minimum 80% relatív páratartalomra van szükségük.

Száraz(abb) levegőn gyökerei kiszáradhatnak, ami nem visszafordítható. Ekkor még van esély megmenteni a növényt, ha kellően párás környezetet biztosítunk számára és gondoskodunk a még ép gyökerek rendszeres itatásáról. Kis szerencsével és odafigyeléssel új gyökereket növeszthet.

A rendszeres áztatás/öntözés nem váltja ki a szükséges páratartalmat.

Nehezen akklimatizálódó növények.

Az öntözésre kifejezetten nagy figyelmet kell fordítanunk:

• Gyökereiket mindennap permetezzük, lehetőleg forralással lágyított vízzel, esővízzel

vagy

• Naponta szívassuk fel a gyökereiket esővízzel, lakásban ez a legegyszerűbben megoldható öntözési forma.

Ügyeljünk rá, hogy a gyökerek éjszakára megszáradjanak!

Bevált módszer, hogy a gyökerekre a Tillandsia usneoides növényt erősítjük, amely azokat tartósan nedvesen tartja, csökkenti a kipárolgást.

A dehidratált Vanda gyökerei matt-szürkés ezüst színűek.

A megfelelően hidratált gyökerek zöldek, fényesek.

Mikorrhizás, azaz gyökér bőrszövete alá parányi, a növénnyel szimbiózisban élő gombák települnek, emiatt kontakt-gombaölőszer használatát nem javasoljuk a növényen.

LÉGMOZGÁS:

A megfelelő páratartalom biztosítása mellett ügyelnünk kell a légmozgásra is, a gombás megbetegedések elkerülése, illetve a gyökereken lévő felesleges víz gyors elpáolgása miatt. A gyökerek felületén zajló gáz-anyagcsere folyamatok által keletkezett anyagokat el kell fújni környezetükből. Ezt akár egy modern, de szolídabb ventilátorral vagy egy kinézetre egyszerűbb, de praktikus számítógép-ventilátorral is megoldhatjuk. (A szabadban tartott vandának nincs szüksége plusz légmozgásra)

Tápanyagigényük:

Minden öntözésnél adjunk a permetező- vagy áztatóvízbe tápoldatot. Orchideáknak való folyékony tápoldat a legmegfelelőbb számukra, melyet kellőképpen felhigítva (a csomagoláson jelzett arányt megfelezve) kell adagolni.

Jó megoldás lehet még a vágott virágoknál használatos fiola gyökerekre erősítése, melyben szintén híg tápoldatos vizet tegyünk (3-4 csepp). Ügyeljünk arra, hogy mindig más gyökérvégre kerüljön a fiola, a gyökérvég rothadásának elkerülése miatt (1 gyökéren max. 1 napot maradhat a fiola).

A keserűsó és a foszforoldat használata szintén elengedhetetlen része a Vanda orchideák tápozásának, havonta egyszer ajánlott hozzátenni az áztatóvízbe (a 2 szer egyszerre használható, viszont ilyenkor már más tápoldat ne kerüljön a vízbe).

Virágzásuk:

A hibrid Vandák tavasztól nyár végéig többször, akár egyszerre több száron is virágozhatnak. A virágok mérete eltérő, az egészen aprótól a tenyérnyiig terjed. A számtalan nemesített fajtánál ezenkívül a szivárvány csaknem valamennyi színe (egészen a zöldig) megtalálható, amelyhez gyakran érdekes foltmintázat is társul. A virágok 5-20 tagú, többnyire oldalt, a levelek hónaljából eredő 30-50 centiméteres fürtökben fejlődnek.

Virágzás alatt ne tápoldatozzunk, viszont a napi spriccelések számát növeljük, mivel ilyenkor jóval nagyobb felületen párologtat a növény. (Ekkor a virágokat is permetezhetjük tiszta vízzel).

Betegségek:

Leggyagoribb kártevője a pajzstetű és a tripsz. Megjelenésük esetén hetente 1X  felszívódó rovarölőszerrel elkevert vízben áztassuk őket (csak a gyökereket), melyet 1 hónapig célszerű végezni.

Gyakori eset még a  rothadás (általában akkor fordul elő, ha a levéltőbe kerül a víz a figyelmetlen permetezés vagy áztatás miatt), ami sajnos gyógyíthatatlan.