A Marantaceae család 1. (Maranta)
A Marantaceae családba négy, közeli rokonságban álló nemzetség tartozik: a Maranta, a Calathea, a Ctenanthe és a Stromanthe. Közös jellegzetességük feltűnő levélzetük, a színes erezet vagy a majdnem fehértől a szinte feketéig változó színű levélfelszínen kirajzolódó, szembetűnő foltok.
A nyílgyökérfélék családjába tartozó növények számos tekintetben azonos igényűek.
Ebben a blogbejegyzésben A Maranta nemzetség képviselőiről írunk, hiszen a rendelkezésre álló magyar segédanyag csekély ezekhez a rendkívül különleges és dekoratív növényekhez.
Nevét Bartolomeo Maranta, 16. századi olasz orvos és botanikus tiszteletére kapta, aki botanikai-farmakológiai ismereteit nómenklatúra, fajok azonosítása és gyógyászati tulajdonságai alapján rendszerezte.
Elsőként egyedülálló tulajdonságaikra hívnánk fel a figyelmet, miszerint leveleik napközben laposan, szétállva fekszenek, éjszaka viszont felállnak, összecsukódnak, mint az imádkozó kezek.
Ennek feltételezhető okai, hogy a növény napközben így próbál nagyobb felületen fényhez jutni, amely elengedhetetlen a növényi asszimiláció müködéséhez; éjszaka viszont így védekezhet a külső környezeti hatásoktól, illetve az esetleges gombásodás elkerülése lehet a cél, melyet a levelek felszínén megálló víz okozna.
Röviden: az egész folyamat a sötétedés hatására zajlik le. Hátterében a pulvinus áll, mely minden egyes levélben megtalálható, gyakorlatilag egy sejttöbblet. Az itt található sejtek vagy megduzzadnak vagy összehúzódnak attól függően, hogy mennyi folyadék van bennük. Mindez méretváltozással (ez pedig nyomásváltozással/turgornyomás/) is jár, ami a levelek lassú mozgását eredményezi.
Összecsukódva Szétállva
Innen ered divatos elnevezésük: imádkozó növények (prayer plants).
Elsősorban leveleikkel díszítenek, tenyészidőszakban hozott apró, fehér virágaik elenyészőek.
Ovális leveleik mindkét oldalán foltok, színes mintázatok találhatók, melyek színe fajtánként változó.
Ezek lehetnek világoszöldek, zöldek, barnák, sötétszürkék, sárgák, vagy bordó színűek.
Maranta leuconeura 'Kerchoveana'
Maranta leuconeura 'Kerchoveana' variegata
Maranta cristata
Maranta leuconeura 'Marisela'/'Lemon lime'
Maranta leuconeura 'Tricolor'
Maranta leuconeura 'Light Veins'
Természetes élőhelyük Közép-és Dél-Amerika trópusi esőerdői, ahol a rendkívül nedves és párás környezetben talajtakaró növényként élnek.
Innen könnyedén ki is derül számunkra, hogy a Maranta nemzetség tagjai rendkívül páraigényes növények. Ennek biztosítására számos megoldás létezik; cserepének vízzel átitatott agyaggolyótácára helyezése, párásító berendezés, levelei rendszeres, finom, lágyvizes permetezése.
Kiderülhet számunkra az is, hogy mivel trópusi talajlakó növény, így közegéül is törmelékes, tápanyagban gazdag, laza szerkezetű keverék lesz az ideális.
Egy megfelelő ültetőközeg összetétele Maranták számára:
- perlit
- fehér tőzeg
- kókuszchips
- apró vörösfenyő kéreg
- komposzt vagy tápgolyó
A keveréknek rendkívül lazának kell lennie, mert a gyökerek számára elengedhetetlen a megfelelő szellőzés.
Az általunk kevert trópusi talajlakók számára megfelelő ültetőközeg:
https://inplanted.hu/Inplanted-mix-talajlako-tropusi-novenyekhez
Mint a legtöbb levéldísznövényt, a termesztő üzemekben őket is natúr kókuszrostban vagy fehér tőzegben szaporítják, leginkább hajtásdugványozással, így átültetésük mindenképp indokolt a vásárlást követően.
A megválasztott ültetőcserépnek célszerű laposabb, szélesebb kivitelűt választani, mert a Maranta sekélyen gyökeresedő, ami azt jelenti, hogy leginkább a talaj felső rétegéből veszi fel a vizet és a szükséges tápanyagokat.
Kedvező számára ha a szárak rá tudnak feküdni a talaj felszínére és legyökeresedhetnek, hiszen természetes élőhelyükön is így élnek.
Bármennyire is szép a Maranta ámpolnacserépben lefelé csüngő száraival, hosszútávon nem megfelelő ez a tartási mód, mert a nóduszoknál létrejövő gyökerek/gyökérkezdemények leszáradhatnak, letörhetnek.
Tápanyagigénye átlagosnak mondható, rendszeres tápanyag-utánpótlással kifejezetten gyors növekedésű és szapora növény.
Öntözésénél kerüljük a pangó vizet, inkább a gyakori, de kevesebb mennyiségű, lehetőleg lágy vizet részesítsük előnyben. A legoptimálisabb, ha közege mindig nyirkos.
Közepes és közvetett fényben fejlődik megfelelően, a közvetlen napsugárzástól levelei megperzselődnek. Melegházi növény így az optimális hőmérséklet számára 18-30 oC.
A Maranta számos faja rozmaringsavat termel, amely a Salvia rosmarinus (Rozmaring) egyik összetevője, amely jellegzetes illatot kölcsönöz nekik.
Reméljük sok hasznos információt megtudtatok a Maranta-nemzetségről ebben a blogbejegyzésben.
Az Inplanted-nél kapható Maranták:
Maranta leuconeura var. erythroneura 'Lemon Lime'
Maranta leuconeura kerchoveana
Maranta leuconeura kerchoveana variegata
Maranta leuconeura 'Light-Veins'
A folytatásban a Calathea félékről írunk.