Az Ámpolna Gyertyavirág változatai és gondozása
Hazánkban is egyre elterjedtebb, kedvelt szobanövénnyé vált a Ceropegia.
Kedves kis húsos, szív alakú, márványozott levelei egyedülálló különlegességé teszik.
Az Apocynaceae dogbane családba tartozik, amely bizonyos virágos növények családja; fákat, cserjéket, gyógynövényeket, szárszukkulenseket és szőlő-féléket foglal magába.
A Ceropegia a szárszukkulensek közé tartozik. (Apocynaceae alcsalád, azon belül Ceropegieae)
A szukkulensek húsos levelű vagy szárú növények, amelyek ezekben a levelekben vagy törzsben raktározzák a vizet. Nem húzható éles határvonal a a „szukkulens” és a „húsos levelű” szobanövények között, viszont számos igényében eltér pl. egy Ceropegia, egy Sansevieria-tól . Ezekre is kitérünk írásunkban.
Formai változatosságuk ellenére a szukkulensek igényei igen hasonlók. A Föld száraz területein alakultak ki (A Ceropegia Afrikában, Ázsia déli részén és Ausztráliában honos), és igényeikben is megőrizték környezetük ősi vonásait; a vizet jól áteresztő talajt, napfényt, friss levegőt, a növekedési szakaszban a vizet, a pihenés idején hideget és szárazságot igényelnek.
Linné nevezte el a nemzetséget, a görög ’keros’ szóból, ami viaszt jelent, illetve a pege, ami szökőkutat. Tehát ’viasz szökőkút’, ami utal húsos viasz szerű leveleire és kúszó-csüngő növekedésére.
Nevét John Medley Wood, a Natal Herbárium egykori kurátora tiszteletére kapta, melyet először Rudolph Schlechter írt le a Medley Wood és Evans által gyűjtött anyagból 1881-ben.
John Medley Wood
(Forrás: google)
A woodi alfajt korábban önálló fajnak tekintették.
Sarjgumós (Tuberculum)Ceropegiák
Föld feletti szárak a szárcsomóin, gumószerűen módosult rügyek, melyekben tápanyag raktározás történik. A növényről leválva a vegetatív szaporodást szolgálják. ( ssp. woodii és változatai)
Kapaszkodó léggyökeres Ceropegiák
Hajtáseredetű, korlátozott növekedésű rövid kapaszkodó gyökerek a hajtástengelyből endogén módon alakulnak ki, táplálékfelvételre alkalmatlanok. Végeiken tapadást segítő lemezek, horgak, vagy tapadókorongok segítik a felületen történő kapaszkodást. A jobb fénykihasználás érdekében kapaszkodnak ezekkel durva felületeken magasabbra. Képes táplálék felszívó hajtáseredetű gyökérré átalakulni.
(Ceropegia radicans, Ceropegia sandersoni)
Hogy ne csak cuki kis levéldísznövényként halljunk róla, ezért soron következő blog-bejegyzésünkben igyekszünk bemutatni hogyan is nevelhetünk igazán szép és fejlett Ceropegiát otthonunkban.
Néhány fényképpel bemutatjuk az ismertebb fajokat, változatokat:
Ceropegia linearis ssp.woodii
Közismert alapfaj, talán a leginkább elterjedt. Szív alakú levelei ezüst-márványozottak, mély alapszín jellemzi, fonákjuk megfelelő fényviszonyok között lilás-rózsaszínűek.
Ceropegia linearis ssp. woodii ’variegata’
Az alapfajjal megegyező levélforma jellemzi, a variegata mutáció lévén fehér foltokkal tarkított. Erősebb fény hatására a fehér foltok élénk rózsaszínbe váltanak át. Virágzata megegyezik az alapfajéval.
Ceropegia linearis ssp. woodii ’Silver Glory’
Az ő esetében a levélforma eltérő, kissé teltebb, vese alakú, megfelelő fényviszonyok között teljes mértékben ezüstszínűek, fonákjuk élénk lila. Virágzata megegyezik az alap változatéval.
Ceropegia linearis ssp. woodii ’Durban’
Levelei kissé szögletesebb formájúak, inkább halvány menta-zöld az alapszín, melyek ezüstösen tarkítottak. A fonákjuk jellemzően zöld marad erősebb fényviszonyok közt is. Virágzata kissé eltérő.
Ceropegia linearis ssp. woodii ’Orange river’
Sötétzöld levelei formájukban eltérnek az alapfajétól, inkább a ’Durban’ változatéhoz hasonló szögletesebb alakúak. Fejlettebb leveleken megjelenik szintén az ezüstős mintázat. Virágzata megegyezik az alap változatéval.
Ceropegia linearis
Talán a leggyorsabban fejlődő, ellenálló változat. hosszúkás keskeny levelei közép-zöldek, idősebb korban ezüstős mintázattal tarkítottak. Virágzata megegyezik az alap változatéval.
Ceropegia sandersoni
Egy erőteljesebb növekedésű, nagyobb és húsosabb levelű faj. sötétzöld levelei, szintén szív alakúak. Virágzata ernyővirágzat, rendkívül jellegzetes.
Ceropegia radicans
Világosabb zöld alapszínnel, és sötétebb mintázattal rendelkező levelei miatt könnyedén megismerhető faj. Virágai teljes mértékben hasonlítanak a woodii változatokéhoz, csak jóval nagyobb, fehér színűek.
Most, hogy megismertük képekben az elterjedtebb fajokat, változatokat, beszéljünk pár szót tartásukról, gondozásukról:
Csakúgy, mint a legtöbb szukkulens számára, a Ceropegiának is a legoptimálisabb, ha a nyári- tenyészidőszakban kihelyezzük a szabadba, napfényes helyre, persze a megfelelő hozzászoktatással.
Részletesen végigmegyünk a legfontosabb tudnivalókon:
Fényigény:
Egészséges növekedést csak elegendő fényen várhatunk. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet a következőre:
- Egy ablakpárkányon tartott növény a külső fénymennyiségnek csupán a 30%-ában részesül. Az ablaktól 2 méterre rendszerint már oly csekély a fényintenzítás, hogy pótmegvilágításra van szükség, amennyiben nincs lehetőségünk a szabadba kihelyezni.
Tehát csakúgy, mint a legtöbb levéldísznövény esetében, a Ceropegiának is szüksége van a megfelelő mennyiségű fényre, így-vagy úgy.
A sötétben tartott Ceropegia levelei jellemzően sápadt zöldek, kevésbé tarkák, alakjuk megnyúlt, hajtásaik hosszúak és puhák.
Tápanyagigény:
Egy kereskedelemben kapható, frissen megvásárolt Ceropegia az esetek többségében natúr kókuszrostban vagy fehértőzegben, begyökeresedve kerül hozzánk. Ez termesztő közeg, amely nem tartalmaz semmilyen tápanyagot, ezeket mesterségesen öntözéssel pótolták a termesztő üzemben.
Itt fontos megemlítenünk, hogy alapesetben egy szukkulens növény nemigen találkozik tőzeggel a talajában, így ennek lecserélése minden esetben indokolt!
A növényeknek szüksége van a növekedéshez a tápanyagokra, ezeket pótolnunk kell.
Minden esetben első körben átültetésre van szükség, megfelelő közegbe, mert ha növényünk így marad, akkor rövidesen hiánytüneteket (gyenge növekedést, lombhullást, elszíneződést, torz fejlődést) fog produkálni.
A növények tápanyag igénye függ a talajtól, a fejlődési állapottól, az évszaktól, a növény korától és számos más tényezőtől.
A megvásárolt Ceropegiát ültessük át az aklimatizálódást követően (nagyjából 1-1,5 hét) megfelelően laza, homokkal kevert, szukkulensekhez való, jó vízáteresztő közegbe.
Innentől kezdve rendszeresen biztosítsuk a tápanyag utánpótlást.
A tápoldatozás gyakorisága függ a tápanyag összetételétől vagy töménységétől, ez minden termék leírásában megtalálható. A szaküzletekben folyékony és szilárd tápanyagokat egyaránt beszerezhetünk.
Tévhit a téli tápanyag utánpótlás mellőzéséről:
Sajnos elterjedt, hogy a levéldísznövények a téli időszakban egyáltalán nem igénylik a tápoldatozást. Ez teljes mértékben helytelen, a tápanyag utánpótlásról ugyanúgy gondoskodnunk kell, de ritkábban, kisebb mértékben.
Mivel a legtöbb kaktusz- és pozsgás növény nagyon csekély öntözést igényel a téli- pihentetési időszakban, ezért a tápozást is vissza kell fognunk.
A nyugalmi időszakban a túlzott öntözés és tápoldatozás megnyúlt, torz szárakhoz és levelekhez, hosszú nóduszközökhöz, valamint hirtelen levélhulláshoz, végzetes esetben rothadáshoz vezethet!
A kereskedelemben kapható kaktuszokhoz és pozsgásokhoz való tápkoncentrátumok leírásában megtaláljuk a pontos útmutatót. Ezt kövessük!
Hőigény:
A legtöbb szobanövénytől eltérően a szukkulensek szeretik, ha érezhető különbség van a nappali és éjszakai hőmérséklet között. Télen tartsuk őket lehetőleg hűvösebb helyen (10-12 C), de 5 C-on sem történik bajuk.
Átültetés-ültetőközeg:
A növények átültetését különféle okok teszik szükségessé.
Ahogy említettük a natúr termesztőközegben újonnan megvásárolt növények átültetése mindenképp indokolt.
Ezt követően az átültetésre abban az esetben kell sort kerítenünk, ha a gyökérzet kinőtte a cserepet, azaz megjelent a vízelvezető furatokon a cserép alján, vagy a föld felszínén megjelent. Nagyjából márciustól-szeptemberig az Ceropegák is átültethetők, de a legszerencsésebb tavasszal átcserepezni őket.
Ilyenkor érdemes az esetleges téli, megnyúlt, erőtlenebb hajtásokat lecsípni.
Nincs általános szabály, hogy mikor és milyen gyakran kell átcserepezni, a helyes időpont a növényfajtól, a méretétől, az elhelyezésétől és az ápolástól függ!
Talajigényük:
Mivel a Ceropegia szárszukkulens, ezért sekélyen gyökeresedő gyökérrendszere van, ami azt jelenti, hogy a talaj felső rétegéből nyerik ki a vizet. Emiatt érdemes egy nagyobb, laposabb tálba ültetnünk, amiben a nóduszoknál képes meggyökeresedni.
Jó víz- és levegőáteresztő képességű közegre van szükségük, mivel sivatagosabb- sziklásabb vidékről származnak.
A keveréknek tartalmaznia kell durva folyami homokot, esetleg habkőkavicsot, perlitet.
Az általunk készített kaktusz- és pozsgás növények ültetéséhez használható keverék:
https://inplanted.hu/Inplanted-mix-kaktuszoknak-es-pozsgasoknak
Öntözés:
A helyes öntözés az ápolásnak nem csupán a legfontosabb, hanem a legnehezebb része is. Gyakori kérdés: milyen gyakran öntözzünk?
Sajnos, nem adható rá általános válasz.
A vízszükségletet számos körülmény befolyásolja. Az öntözés mértéke függ a környezeti viszonyoktól, az évszaktól, a növény méretétől és felépítésétől, a tartás módjától.
A legfontosabb, hogy az öntözés ne legyen rutinmunka!
A hiba az esetek többségében a túlöntözés. Mivel a Ceropegiák pozsgások, ezért nagy mennyiségű vizet és tápanyagot raktároznak speciális víztároló sejtjeikben (leveleikben és sarjgumóikban), emiatt fokozottan ügyeljünk a mértékletességre.
Amennyiben felülről öntözünk kannából, a kicsurgott felesleges vizet tartósan ne hagyjuk az alátétben.
Ha alulról itatva, a cserép alátétet megtöltve öntözünk, akkor várjuk meg, míg a növény és a közeg felveszi a megfelelő mennyiségű vizet (ez súlyról megemelve is megállapítható) majd a felesleget öntsük ki.
Általában a Ceropegiák jelzik a vízhiányt, ilyenkor leveleik tapintásra puhábbak!
Általános jó tanács az inkább gyakori, de kisebb mennyiségű öntözés!
Amennyiben van rá lehetőségünk a lágyvizet/esővizet részesítsük előnyben. (Az öntözővizet forralással lágyíthatjuk)
Páraigény:
Természetes élőhelyéből adódóan teljesen egyértelmű, hogy a Ceropegia kevésbé páraigényes növény, a túlzott pára gombásodáshoz, majd rothadáshoz vezethet.
Tartási módok:
Felfuttatva:
Egyes fajok ( radicans, sandersoni, linearis) természetes élőhelyén fákra-cserjékre kapaszkodva élnek.
Amennyiben nagyobb, fejlettebb növényeket szeretnénk látni otthonunkban, akkor ezeket tarthatjuk futtatórácson, esetleg bambuszpálcára kapaszkodva.
Ámpolnanövényként:
Kiválóan tartható ámpolnanövényként is. Ez esetben a kapaszkodó fajoknál ( radicans, sandersoni, linearis) számolnunk kell azzal, hogy levelei kisebb méretben, hosszabb nódusz-közökkel jelennek meg. Rendszeres tápanyag utánpótlással gyönyörű növény nevelhető belőlük így is.
A sarjgumóval rendelkező kisebb fajoknál (woodii és változatai), változatoknál a levél képes elérni kifejlett méretét, akár 2-3 méter hosszan lecsüngve cserepéből.
Széles, keskeny tálban:
A természeteshez legközelebb álló tartási forma. A növény minden nóduszánál legyökeresedik és elágazik ezzel létrehozva egy nagy telepet. Inkább kültéri tartásnál javasoljuk!
IVAROS SZAPORODÁS
A beporzást követően a Ceropegia hosszúkás magtokokat fejleszt, melyek a beérést követően kinyílnak.
Magjaik repítőszőrösek
Apró, két sziklevéllel rendelkező magoncaik aránylag hamar kikelnek.
Kártevők:
Nincs kifejezett kártevője, amennyiben a fent leírt körülmények biztosítottak számukra.
Szárazabb levegőjű lakásban megjelenhet rajta gyapjastetű.
Amennyiben ez előfordul a kereskedelemben kapható rovarok ellen kapható szerek használatával védekezhetünk.
Reméljük hozzájárulhattunk ezzel a kis blog-bejegyzéssel, ahhoz, hogy gyönyörű és egészséges Ceropegiákat tudjatok nevelni! :)
A nálunk kapható változatok listája:
Ámpolnás:
Lakásdíszként: