A Marantaceae család 4. (Stromanthe)

(Kép forrása: google)

Elsőként Otto Wilhelm Sonder német botanikus és gyógyszerész jegyezte fel a nemzetséget. Kiterjedt botanikai gyűjteménnyel rendelkezett, amely több százezer példányt tartalmazott, jelentős Dél-afrikai, Dél-amerikai és Indiából származó példányai különösen jelentősek voltak a tudomány számára.

Számos értékesítés után végül gyűjteménye nagy része a Melbourne-i Királyi Botanikus Kert tulajdonába került 1883-ban, melyek utódjai ma is a Victoria National Herbáriumban vannak.

Hosszú lándzsa alakú, erős és kemény leveleinek élénk mintázata, valamint bíborszínű fonákja összetéveszthetetlen különlegességé teszik a levéldísznövények sorából. Levelei nappal szélesen és feszesen terülnek, tartásuk rendkívül stabil. A kifejlett példányok magassága elérheti a 1-1,5 métert is. Ekkor már hosszú szárak tetején nőnek a szinte koronát alkotó lándzsalevelek.

Rendkívül sok hasonlóságot mutat a Marantacea család többi tagjával, mind igényeit, mind tartását tekintve.

Néhány saját fényképpel mutatnánk be az ismertebb és kevésbé ismert fajokat, változatokat, hibrideket:

Stromanthe stromatoides

Stromanthe sanguinea 'Triostar'

Stromathe sanguinea 'Magic Star'

Stromathe sanguinea 'Wild Form'

Stromathe sanguinea 'Horticolor'

ELTERJEDÉSÜK

Amerika trópusi részein honos, Mexikótól Trinidadon át Észak-Argentínáig.

PÁRAIGÉNYÜK

Fontos leszögeznünk, hogy ismét egy igen páraigényes, trópusi növény-nemzetségről van szó.

A legtöbb esetben a párahiány (száraz levegő, főleg a téli időszakban a lakásokban) okozza a levelek elbarnulását és leszáradását.

Megoldást jelenthet lakáskörülmények közt a közvetlen környezetükben elhelyezett párásító berendezés, leveleik lágyvízzel történő rendszeres permetezése, cserepük agyaggolyó-tálcára helyezése.

Permetezésnél viszont figyeljünk, hogy a levelekre került víz valóban csak permet legyen, ne folyjon meg és az új (még ki nem nyílt) levelekbe ne kerüljön, mivel ez hamar gombásodáshoz és/vagy rothadáshoz vezethet.

Ha megoldott a párásítás, feltétlenül gondoskodjunk a megfelelő légmozgásról is. Ezt akár egy modern, de szolídabb ventillatorral vagy egy kinézetre egyszerűbb, de praktikus számítógép-ventillatorral is megoldhatjuk. Ezzel csak jót tehetünk növényeinknek.

FÉNY- ÉS TÁPANYAGIGÉNYÜK

A közvetlen fénytől óvni kell őket, ennek ellenére tökéletes mintázatuk csak a megfelelő fényerősség biztosítása mellett érhető el. Kiválóan alkalmasak félárnyékos szobákba, akár ablaktól távolabb is.

Tápanyagigényük aránylag magas, rendszeres tápoldatozás mellett fejlődnek igazán szépen.

A kereskedelemben kapható, jobb minőségű levéldísznövények számára kifejlesztett tápkoncentrátumok megfelelőek erre a célra.

Figyelembe kell vennünk, hogy az ültetőközegüknek reprodukálnia kell a trópusi dzsungel laza- és tápanyagban gazdag, nedvességtartó képességeit.

Egy megfelelő összetételű ültetőközeg a Stromanthe nemzetség számára:

• perlit
• fehér tőzeg
• kókuszchips
• apró vörösfenyő kéreg
• komposzt vagy tápgolyó

A lehető legfontosabb tényező itt is a keverék lazasága, amely biztosítja a gyökerek számára a megfelelő szellőzést.

Az általunk kevert trópusi talajlakó növények számára megfelelő ültetőközeg:

https://inplanted.hu/Inplanted-mix-talajlako-tropusi-novenyekhez

Mint a legtöbb levéldísznövényt, a termesztőüzemekben őket is natúr kókuszrostban vagy fehér tőzegben termesztik, leginkább merisztéma szaporítással, így átültetésük mindenképp indokolt a vásárlást követően.

A legjellemzőbb hiba, hogy benne maradnak ebben a natúr közegben, amit a gyökérzetük teljes mértékben átszőtt, a tápanyag pedig elfogyott, így nagyon hamar szemmel látható tüneteket produkálnak.

A levelek pöndörödése, fakó elhalványult szine, elhalt hajtások, mind azt jelzik, hogy növényünk mihamarabbi átültetést igényel.

A vásárlást követően 1-1,5 hét múlva, az aklimatizálódást követően, mindenképp ültessük át őket megfelelő közegbe. Mivel folyamatosan oldalsarjakat növesztenek és gyökérzetük (a marantákkal ellentétben) igen erős és mélyrehatoló, ezért fontos, hogy átültetésnél legalább 2 mérettel nagyobb ültetőcserepet (legjobb a pálmacserép) válasszunk. Ezután is ügyelnünk kell a rendszeres átültetésre, hogy az oldalsarjak ne "ragadjanak bent" a közegben.

KÜLÖNÖS TULAJDONSÁGUK

Megfigyelhető náluk is az a jelenség, hogy leveleik napközben laposan, szétállva fekszenek, éjszaka viszont felállnak, összecsukódnak, mint az imádkozó kezek.

Ennek feltételezhető okai, hogy a növény napközben így próbál nagyobb felületen fényhez jutni, amely elengedhetetlen a növényi asszimiláció müködéséhez; éjszaka viszont így védekezhet a külső környezeti hatásoktól, illetve az esetleges gombásodás elkerülése lehet a cél, melyet a levelek felszínén megálló víz okozna. Megfigyelhető még, hogy a túlzott, erős fény hatására leveleik szintén összecsukódnak, ezzel is védve magukat a megperzselődéstől.

Röviden: az egész folyamat a sötétedés hatására zajlik le. Hátterében a pulvinus áll, mely minden egyes levélben megtalálható, gyakorlatilag egy sejttöbblet. Az itt található sejtek vagy megduzzadnak vagy összehúzódnak attól függően, hogy mennyi folyadék van bennük. Mindez méretváltozással (ez pedig nyomásváltozással/turgornyomás/) is jár, ami a levelek lassú mozgását eredményezi.

ÖNTÖZÉS- OPTIMÁLIS HŐMÉRSÉKLET

Öntözésüknél kerüljük a pangó vizet, inkább a gyakori, de kevesebb mennyiségű, lehetőleg lágy vizet részesítsük előnyben. Kifejezetten érzékenyek a csapvízben található ásványi anyagokra, például a klórra és a fluoridra.

Melegházi növények így az optimális hőmérséklet számukra a 18-30 ^oC.

Ezzel el is érkeztünk sorozatunk végéhez, ahol a Marantacea család 4 nemzetségét mutattuk be.

Reméljük sok hasznos és új információt megtudtatok belőlük és hasznotokra lesz a hétköznapokban, hogy ezek a gyönyörű és különleges levéldísznövények legszebb pompájukban tündökölhessenek otthonotokban is!

A sorozat első három része:

A Marantaceae-csalad 1. (Maranta)

A Marantaceae-csalad 2. (Calathea)

A Marantaceae-család 3. (Ctenanthe)